Mi tagadás, eddig azt hittem, hogy a lapzárta okozta izgalmak szerepelnek leggyakrabban az intenzív osztályra került kollégák állapotának előzményeként. Ma már biztosan állíthatom, hogy egy honlap elindítása minden kétséget kizáróan a leghatásosabb módszer olyan ellenlábasunk padlóra küldéséhez, akivel eddig semmilyen fondorlat nem végzett. Feltéve persze, ha lelkiismeretes az illető. Igaz, ha lelkiismeretes, akkor meg mi a fenéért lenne ellenség? Mindenesetre a fent említett kóceráj elindítása voltaképpen olyan, mintha összetolták volna egy napra a lapkészítés összes fázisát az anyaggyűjtéstől a nyomdai munkálatokon keresztül egészen az értékesítésig. Ráadásul jobbára mindez egy személyhez kötődik, tehát az illetőről annyi minden kiderül hirtelen, hogy másnap reggel már nem kell bajmolódnia az öltözködéssel, nyugodtan kimehet az utcára meztelenül. Hát, így érzem most magam én is a mai napra kitűzött sikertelen indulást követően. Meg úgy, mintha több hónapos hadjárat után, kötőtűvel a kezemben döntő ütközetet kellene vívnom egy szakasz felfegyverzett zombival. Sok mindent elterveztem új honlapom beindítása előtt, de azt nem gondoltam volna, hogy a pár nappal ezelőtt megírt, a kedves látogatókat üdvözlő – szorongó – soraimat fokozni fogom itt is, életem első blogbejegyzésében. De hát, végül is ez a legszemélyesebb fórum, tehát tessék nyugodtan nyilvánosan szorongani. Uramisten! Vajon milyen leveleket fogok ezek után kapni? Bár, ha meggondolom, az még rosszabb, ha nem ír senki!
