Emlékszem, hajnalodott. Gondolataim egyre világosabbak lettek. Derengett néhány részlet, de azért elég erős filmszakadás áldozata voltam. Meg a cseresznyepálinkáé. Fogadásból, korsóba töltve, egy hajtásra. Ez tuti megvolt, erre emlékeztem … Aztán már csak arra, hogy hajnalban a katonai rendészünkkel akartam mindenképpen bunyózni. Haver volt, többször elhúzódott az ütések elől, aztán nekitámasztott a laktanya mellett egy fának, s ott hagyott. Egy lila kis virággal szemezve, görnyedve ébredeztem. Lila volt, mint anyámnak az a kalapja, amit úgy utáltam. Hirtelen belém hasított, mit szólna anyám, ha így látna. Megrémültem a gondolattól. Megráztam magam. S akkor eszembe jutott, hogy nekem a vonaton kellene most ülnöm. Hiszen eltávozást kaptam anyám születésnapjára.
