András épp csak dobott valami elemózsiát az állatoknak, aztán sietős léptekkel nekiindultak a hosszú útnak. Lépetik nesze zörgött a fagyos földön, mintha egy végtelen ballada monoton ritmusát vernék ki lábaik. Időnként egy beszakadt tócsa hangos horkantása tudatta a világgal, hogy ezeknek a csizmáknak most semmi nem számít. A három behúzott vállú varjú a szőlőtőkék között kanyargó úton elszántan igyekezett a város felé. A pedellus lemaradozott, ő már órák óta úton volt, hátha Isten hagy még időt apának és lányának. De a kócos betűk már nem álltak össze szavakká Papus száján. A szurkos varrócérnától és a napi hatvan Levente cigarettától elszíneződött keze nekiindult néha, hogy nyomatékot adjon annak, amit ő szónak gondolt. De hiába.
Újév napján ment el végleg.
Hedvig a temetés után szobáról szobára járt a szülői házban, s nem értette, hogy ilyen rövid idő alatt, miként válhatott gyermekkorának helyszíne üres díszletté. Pedig minden tárgy, minden szag a helyén volt. Csak Papus hiányzott belőle. Úgy érezte, hogy nélküle a tárgyak gúnykacaja kikergeti őt a házból. A műhelybe nem is mert bemenni. Végül mindössze Papus szipkáját hozta el emlékül. Nagyon rossz állapotban volt még akkor is, amikor végre hazaérkeztek a hegyre. Csak ült kabátban, míg András tüzet rakott a konyhában, aztán meg csak állt összeszorult torokkal az ablak előtt. A jégvirágokat bámulta. Gyermekkorában a körmével folytatta a befejezetlen sejtelmes formákat, nem volt kétsége, hogy érti, mit akart kirajzolni a természet. Most már nem volt benne annyira bizonyos.
Egy biztos, András lett hirtelen a családfő. Persze a gyakorlatban inkább keresztanyu intézte a dolgokat, de az örökségen huzakodó rokonok között kettejüknek kellett igazságot tenni. Na, ilyen szerepre nem volt felkészülve. Tudott egészen nagy gazdaságot eligazgatni, de kicsi embercsoportban taktikázni, bajosan. Egyre gyakrabban fordult tanácsért Miseticshez, de titokban, mert Hedvig nem nagyon szívlelte a tanár urat. Érezte, hogy jobban átlát dolgokon, mint kellene. Arra pedig nem volt szüksége, hogy valaki esetleg egy rossz kérdést tegyen fel az ő terhességével kapcsolatban. Épp elég volt kóvályogni abban az űrben, amit Papus maga után hagyott, súlyosbítva a szorongással, hogy ő is oka lehetett a szélütésnek. Keresztanyu szeméből is ezt olvasta ki. Kár volt őt minden titkába beleavatni, mert mintha elfordult volna tőle. Még szerencse, hogy férjére támaszkodhat. Kapott is András ezen a tavaszon néhány váratlan gesztust, ami ráfért szegényre, mert kezdte úgy érezni, hogy ellenszélben gyalogol tavaly nyár óta. Pedig kell az erő, lassan itt a tavasz, amikor nagyon hosszúak lesznek a munkával töltött napok. Nem sejtette, hogy a kettős tragédia után, ez a néhány rövid hónap lesz életének egyik legnyugodalmasabb időszaka. Ki gondolta volna, hogy ősszel elindul egy rémálom, amely sok évig tart. Már nem csak mocorogtak Misetics németjei, hanem megindultak. Kitört a második világháború. Egy újabb generáció töltheti fel a családi emléktárakat frontélményekkel. Andrást a határőrséghez került sorkatonai szolgálatra.
