Oldalak

Összes oldalmegjelenítés

2011. május 29., vasárnap

Provence-i napló 1. (Les Brugassieres)

Hogy milyen egy májusi nap Provence-ban?  Olyan, mint mikor az ember nővérét meglátogatja elbűvölő barátnője, csivitel egy sort, s már rohan is tovább. Ragyogásából, frissen magára locsolt parfümjéből a ház minden apró zege és zuga őriz valamit egészen addig, amíg másnap arra nem jár újra.
A brugassieres-i ház teraszán még takaróba burkolózva kezdjük iszogatni kora reggeli kávénkat, ám az utolsó kortyoknál már hálóruháinktól is szabadulnánk szívesen. Látogatóba jött a nap a hegyek mögül, s munkához látott teljes erejével. Elsőként a völgyben megült párával kötekedik, ami szerencsénkre eltart egy darabig, mert a hajnali látványnak különösen élvezhető mélységet ad ez a telepöfékelt mesevilág. A fehérre mázolt ablaktáblákra halk csattanással megérkeznek az első szöcskék, hogy kávészünetnyi napozás után aztán, szép sorjában elpattogjanak a cserjék irányába. Közben megpróbálkozunk összeszámolni, hogy a környező fákról hányféle madár szól hozzá a világ dolgaihoz, de egy ilyen vállalkozás, a leghatározottabban állíthatom, kudarcra van ítélve. Jobb, ha kézzelfoghatóbb foglalatosság után nézek. Például felkapok egy fényképezőgépet, s elindulok a legközelebbi, harmatcseppektől csillogó számtalan virág egyike felé, megfeledkezve előző napi fogadalmamról, miszerint saját kezemre csapok, ha még egyszer ilyen romantikus tobzódásra pazarolom a fennkölt művészetre szánt drága időmet. Cézanne-tól Picasso-ig, itt mindenki haladót alkotott. Erre felé nem lehet felelőtlenül esztétizálni! Méghogy harmatcsepp, meg virágszirom? Ha már alkotás, akkor legyen a kubizmusra hajazó szikladarab, de semmiképpen se valami melankolikus naplemente a tengeren. Szóval irány: a hegyoldal! Ott aztán húzhatja az ember a hátán a napot, feltöltheti telepeit forrósággal, mert ahogyan becsúszik a nap a hegyek mögé, újra itt lesz a didergés reggelig. Ez a didergés azonban, nem kellemetlen állapot, hiszen pár napja ismerjük már a játékszabályokat, csak a reggeli kávékortyokat kell kivárni a teraszon, s a tomboló fényáradatban helyére áll újra ez a kegyesen felcicomázott világ.