Oldalak

Összes oldalmegjelenítés

2011. március 12., szombat

Domonkos István

A fotót Grönskarában készítettem Domiról, aki pénteken József Attila-díjat vehetett át Budapesten. Gratula!

 Stockholm 
(2006)

 – Erre is csak őrültek vállalkoznak – állapítja meg Zsuzsa, amikor hajnal négykor ráfordulunk az E 4-es autópályára. Nyolcszáz kilométer áll előttünk, és pillanatnyilag negyvennel csúszkálunk a jégen.
– De mi őrültek vagyunk, nem? – kérdezem.
– Az igaz - nyugtat meg.
Egy mindössze néhány házból álló faluba tartunk. Mondják, ott él. Nem veszi fel ugyan a telefont, levelekre sem válaszol, de a kis faluban esetleg megtaláljuk. Hogy mit csinál ott? Hát zenél. Jazzt játszik. Inkább zenész, mint író. Olyannyira, hogy amikor megérkezett Svédországba, akkor sem írónak kézen fekvő megoldást keresett. Pedig már volt verse, amit „világversnek” neveztek.
Pózok helyett, bement inkább a munkaközvetítőbe, és megkérdezte, hogy a pozanjával mire menne. Hát azzal nem sokra, de fuvolára van kereslet. Az, meg az elmegyógyintézetben vállalt felügyelői állás elég is lesz.
A zene volt mindig is az útlevele. Szabadságot kapott tőle, örömet meg kenyeret. Egy igazi zenésznek a fúvóka mindig ott lapul a zsebében. Most is azt szorította meg, amikor a leleteit megkapta az orvosnál. A zenében jobban hisz, mint a költészetben, mert nagyobb az alkotó szabadsága. Persze a zenész csak akkor lehet önmaga, ha alkalmazkodik a többiekhez. Mert amint azt gondolja, hogy ő a legnagyobb, már meg is bukott.
A versekben csak az igazán nagyok tudják közel engedni magukhoz az embert. Mondjuk József Attila. Vagy az a tíz éves kisfiú, akit a Vajdaságban támogatott. Megjelenés előtt álltak a versei, amikor felrobbant a kezében egy gránát. Ahogy ezt meséli elsírja magát. Akár csak mi. Aztán Dizzy Gillespiről anekdotázgat, s amikor Zsuzsa azt mondja, hogy jazzt játszani a legmagasabb szintű tevékenység a földön, felugrik és össze-vissza csókolja. Csak semmi protokoll. Amikor pedig tovább meséli saját történeteit, teljesen magamra ismerek.
Csak így dedikálhattam otthagyott könyvemet:
Domonkos Istvánnak! Lelkem másik felének. Grönskara, 2006. 11. 02.

Részlet az Az én Európám c. kötetemből (Alexandra Kiadó)