Erdőszéli házának udvarán meséli egy asszony (89), hogy negyvennégyben Kassánál eltűnt férjét keresteti még ma is. Mellénk vetődik szomszédja (80), aki műemlék kúriáját tukmálja rám szapora szóval, szabadulna tőle, akár egy alsókategóriás autó áráért is. Nem messze, két vidám teremtés (71 és 73) sántikál. Hiába támogatták egymást a meredek temetőoldalon minap, most egyiknek a jobb, másiknak a bal bokáját húzza súlyos gipsz. A tanító néni (60) nem ilyen önfeledt. Olykor naphosszat leszegett fejjel jár, annyira bántja, hogy rá sem lehet ismerni a gyönyörű falura, amelyben valaha született. Nem úgy, mint Margit (80), aki most is a tájházat mutogatja büszkén a turistáknak. Azt, amelyikben négy testvérével maga is a világra jött.
Esti pára ereszkedik a völgyre. Alig veszem észre hazafelé a hórihorgas, büszke dámát, akin átszaladt úgy kétszáz év, s minimum három hadsereg. Úri nép használta régen kastély gyanánt, de báltermében ma már csak a szél muzsikál.
Őszbe fordult a hegyekben.
