Oldalak

Összes oldalmegjelenítés

2010. november 22., hétfő

Az erdő (szelleme)

 Dideregve kapaszkodtam fel a les durván összetákolt lépcsőin. Fent már védve éreztem magam, de azért néhány korty bátorságra így is szükségem volt. Miután eltettem pálinkás butykosomat, diadalmasan körbenéztem. Megveregettem saját vállamat, hogy éjnek évadján megtaláltam ezt a tákolmányt itt az erdő szélen. Komótosan elkezdtem kipakolni magam mellé az objektíveket, aztán vártam. Vártam a fenevadra, amelyik az izzó napkeltében majd pont az orrom előtt marcangolja szét áldozatát. Nem sokat kellett várnom. Ágak reccsenését hallottam. Semmi kétség, közeledik valami. Valami óvatlan nagytestű. Izgatottan kaptam a gépem után, bár tudtam, tirannoszauruszok is harcolhatnának itt, ebben a vaksötétben legfeljebb a hangokat tudnám rögzíteni. Egészen a les lábáig törtetett a vadállat. Aztán csend lett. Pár perc múlva szépen ütemesen elkezdett szuszogni, mint aki elaludt. Na, szépen vagyunk! Talán valami vaddisznó. Részeg disznó! Ilyenkor kell hazajönni? Nem nagyon mertem mozogni, mert olyat ugyan még nem hallottam, hogy erdei állatok felszaladnak a lesre és megeszik a vadászt, de mi van, ha pont velem kezdik. Mindenesetre jól jön egy újabb korty bátorság. A szuszogás helyenként horkolásban teljesedett ki. Egy idő után már olyan hangos volt, hogy felmerült bennem, meg kellene bökni kicsit, hogy forduljon a másik oldalára! Felveri nekem az erdőt. Elriaszt minden vadat. Tehetetlenül toporogtam egy ideig, aztán elővettem takarómat, s végigdőltem a tákolmány alján. Hallgattam a horkolást,és néztem a csillagokat. Amikor felébredtem már magasan járt a nap. Szidtam magamat, meg azt a részeg disznót, hogy egy ilyen gyönyörű, fáradt, őszi napkeltét elmulasztottam. Óvatosan lekászálódtam a grádicsokon, bízva abban, hogy már tiszta a terep, de amikor földet értem megmoccant valami a közelemben. Dermedten fürkésztem  a sűrű cserjést, ahol hirtelen megvillant egy szempár. Mintegy gellert kapott puskagolyó, pattantam vissza a lesre, ő meg berohant az erdőbe. Na, szépen vagyunk! Most megint itt dekkolhatok majd nagy bátran, amíg össze nem szedem magam. 
Kisvártatva motorzúgást hallottam. Egy vadőr-szerű fazon közeledett terepjáróján, s amikor meglátott az álláson gubbasztva, kiszállt. Szigorú arccal közeledett felém, ám amikor észrevette, hogy fegyver helyett fényképezőgép van nálam, lelkesen odaszólt:
- Ritka szép napkelténk volt, ugye?