Ránéztem a feleségemre, és megkérdeztem tőle: „Drágám! Adhatom a sampont?” Ebben persze még nem volna semmi különös, csakhogy ez nem a fürdőszobában hangzott el, hanem éjfélkor a Széchenyi téren. Tűzijáték közben. Amit idén nyugodtan nevezhetünk vízijátéknak, mert aki ott volt, az tudja, hogy mennyivel erőteljesebb élmény az utóbbi. Tűzijátékról ugyanis nem szokott az ember úgy hazatérni, hogy ég az alsónadrágja, ezzel ellentétben a vízijátékban az nyer, akinek ez a kis intim ruhadarabja is azonos állagú a felöltőjével. Azt hiszem az éjszaka többen voltunk, akik nagyon elöl végeztünk a versenyben. Persze közülünk az az abszolút győztes, aki nem csak a bakancsát és a kabátját tartja még mindig a radiátoron, hanem homlokát és arcüregét is a kamillateás gőz fölött időzteti hajnal óta. Mindegy. Ilyen tisztára mosva még nem kezdtem új évet soha.
