Milyen frontra? Szegény tanár úr. Bolond ez, ha iszik, ha nem. Ugyanúgy jajveszékel, mint a zsidó fogorvosék, ahol András húga dolgozik. aki ráadásul felkap a háziaktól olyan szavakat, amelyeket kis sem tud ejteni. Azt hogy Szudéták, olyan selypítve mondja, mintha sütemény darabkákról lenne szó. Épphogy le nem törli a szájáról a porcukrot. Pedig semmi nem történik mostanában, legfeljebb több szó esik katonákról, mint korábban. Esetleg a családi asztaloknál itt-ott sűrűbben kerülnek elő frontélmények. De ebben sincs semmi különös, hiszen édesapjuk is hol eldugja a jobb kezét társaságban, hol meg bátran kiteszi az abroszra a vasárnapi ebéd után. Ilyenkor kap egy simogatást rá a felségétől, s egy felszólítást valamelyik gyerektől, hogy mesélje el, hogyan fagyott le a hiányzó két ujja a fronton. Nem mintha helyette bárki nem tudná már pontosan elmesélni, de jó újra és újra végigborzongani egy didergető történetet a meleg szobában. Igaz, az hiányzik a meséből, hogy néha sírva fakadt a félelemtől ott a hegygerincen, ahol olasz hegyivadászokkal kellett farkasszemet néznie, alföldi tüzér létére. De Papusék családja például nem őrizget ilyen legendákat. Papus szótlan, konok ember lehetett mindig. Most, hogy Hedvig elveszítette a gyermeket, most sem jött ki a hegyre. Igaz, egyre inkább úgy tűnik, hogy ez valamiféle fogadalom nála, ami alól csak az esküvő volt kivétel. Csak annyit üzent keresztanyuval, hogy a lánya előtt bármikor nyitva áll a háza ajtaja. Meg azt is hozzátette a rossz hír hallatán, hogy el van átkozva ez a házasság. Néma tüntetésével azt érte el, hogy az ifjú pár a karácsony szentestét egyedül töltötte a présházban, távol szeretteiktől, távol eddigi otthonaiktól. Keresztanyu és Misetics ugyan beugrottak délután, de az egyik inkább csak hozott kóstolót a disznótorosból, a másik meg inkább csak vitt belőle. Magukra hagyottan, kicsit megszeppenve próbáltak meleg otthont varázsolni az ünnepekre, ha másként nem, hát a frissen hasogatott tüzifával. Egész este pattogott a tűz a Jancsi kályhában, még a kályhaajtó porcelán gombját is alig lehetett megfogni. Most nem kellett felmelegített téglákat dugni a lepedő alá lefekvés előtt. Szomorúra faragta az élet ezt az estét, de ez egyben összébb is tolta őket. Legalábbis Hedvig hagyta magát kicsit kényeztetni, nem kapta el a kezét, ha András gyengéden megfogta, s az ételt dicsérő szavakra sem vágott azonnal valamilyen grimaszt. Mikor eloltották a lámpát, még hosszú ideig nézték a falon a kályha lángjának csiklandós táncát, közben András suttogó hangon tervezgette a jövőt. Reszelős, durva ujjaival simogatta a háttal fekvő Hedvig nyakát, kereste azoknak a gyönyörű fürtöknek a tövét, amelyek az esküvőn úgy felizgatták. Akárcsak most. Hedvig azonban közben elaludt. Ahogyan Andrásban is a vágy.
Hajnalban dörömbölésre ébredtek. Az ajtóban a pedellus kapkodott levegő után. Jöjjenek azonnal, Papus szélütést kapott!
