Oldalak

Összes oldalmegjelenítés

2010. december 20., hétfő

Villámlátogatás

Köpcös alakja úgy pattan elém a reptéren, akár egy gumilabda. Azt mondja, nem fáradt, inkább megnézné a várost azonnal. Sokat hallott róla, szeretné érezni a „szagát” is. Jó helyre jöttél barátom! Szagban jók vagyunk. Az autóban felmondom neki büszkén a leckét: Mátyás-templom, Halászbástya, Operaház, na és persze a Parlament. Ámulatból ámulatba esik! Szóval akkor most hova? Többször nekifut a szónak mire sikerül kimondani: Zserbó. Nocsak! Nem probléma! Jöjjön hát a dobostorta! Sőt! Javasolok mellé egy Eszterházy-t is. Mármint tortát. Evés közben morogva bólogat. Azt mondja, nemcsak újságíróként, de történészként is felkészült a városból. Következő állomásként a Ruszwurm-ot jelöli meg. Ott megkóstoljuk a krémest és a Szamos tortát.  Vendégem szuszogva előkotorja jegyzeteit, hosszasan böngészi, majd egy szót bökdös a kiskanál nyelével hosszasan: Gundel palacsinta. Kezdek megbizonyosodni, azért jött Budapestre, hogy öngyilkos legyen. Próbálom elterelni figyelmét a csokis palacsintáról, s elvontatom a Lotz-terembe, ahol a freskókkal díszített kávéház láthatóan kizökkenti, de hirtelen észbe kap, s tejszínhabos kávét rendel. Dupla adag mézzel. Megadom magam. Hátra dőlök, s megemlítem neki, hogy éppen egy tájakat és ételeket bemutató könyvön dolgozom. Nem akar hinni a fülének. Olyan bizalmasan húzza székét közelebb hozzám, mintha legalábbis az derült volna ki, hogy mindketten a fiúkat szeretjük. Azonnal a törzshelyemre akarja vitetni magát. Azonnal a legjobb magyar ételt akarja megkóstolni. Na, ez már valami. Irány tehát A Konyha nevű hely! A séf elénk perdül, átveszi tőlem a szót, s legendás humorával fűszerezve sorolja kínálatát. Hatástalan. Tanácstalanul néz rám. Visszatérő vendégek hálás tekintetéhez szokott, nem pedig az ilyen sótlan történészhez. Desszert? Vendégemnek egyszerre pendül meg az összes érzékszerve. Jelzi, megcsippentené mondjuk a Ferdinánd tekercset. … és esetleg egy kis gesztenyés piramist. Meg a barackos pitét. Szalad a nép. Hát mégiscsak egy ínyenccel van dolguk. Leszedik az asztalról a karácsonyi díszeket, hogy elférjen a rendelés, aztán lesik a hatást. Jön a jól ismert mormogós bólogatás. Én a vendégem irányába sem tudok már nézni, nemhogy az édességekre.
Csendesen elhúzódva kanalazgatom töltött káposztámat.