Oldalak

Összes oldalmegjelenítés

2011. szeptember 7., szerda

Mediterrán mesék - A filmrendező


A helyiek megszokták a hóbortos külföldieket, senki nem csodálkozik azon, hogy egy dél-franciaországi kisvárosban veszi feleségül húsz éves orosz menyasszonyát egy magyar származású, hatvan éves londoni filmrendező. Hogy miért pont itt? Ki tudja. Talán azért, mert a közelben horgonyoz a számára átalakított katonai cirkáló, amely nemcsak yacht, hanem egyben bázis. Amilyen a vezérekhez illik. A többi kellék is rendben van. Luxus lakás és luxus iroda Londonban, nyaraló a Riviérán. Reggelente egy Rolls Royce ülésen gyújt rá a legjobb szivarra, s miközben sofőrje az irodájába döcögteti, átlapozza az újságokat, hogy politikus barátaival aznap is legyen miben egyetértenie. Mert egyetérteni kell. Ez hozzá tartozik a játékszabályokhoz, ha valaki nemcsak híres filmrendező, de tehetős filmproducer is egyben, kinek filmforgalmazó cégét a kormány anyagilag is támogatja, a háború után előre törő amerikai filmgyártással szemben. Szóval egy filmmogul. Úgy egyébként egy zseni. Időközönként ugyan eltűnik kezei között néhány millió font, de magas körökhöz tartozó baráti kapcsolatai miatt, van játéktere. Bőven. A magyar kisvárosból elindult világfi különben teljes rokonságát úgy terelgeti és finanszírozza, mint egy igazi keresztapa, megadva családja minden tagjának a legjobbat, amit csak lehet. A sikeres élet összes kelléke együtt van. A partikon mosolyognak rá a vendégek, hiszen a dolgok úgy vannak rendjén, ahogyan ez a korát meghaladó nagy ember csinálja. Csupán egy kellék hiányzik még: a nő. Na, az egy bonyolult kellék. Mert legyen csinos, legyen fiatal, legyen egzotikus. Gazdag ne legyen, hiszen az a lényeg, hogy aki felemeli magához, annak hálával tartozik majd. Színésznőcskék hada áhítozik ilyen forgatókönyv után, de egy igazi játékos, az a nehezebb fajsúlyú jelentkezők közül választ. Olyat, aki tüntetően nem fogad el bundát vagy ékszert, csak az élet örömeit és az imádott férfi közelségét áhítja. Legalább is, amíg el nem hangzik a boldogító igen. Utána már nem alázhatja meg senki egy nerccel. Megveszi maga, és kész. Na, de ez még arrébb van. Még nem lehet tudni, hogy a boldogság látszatának megőrzése anyagilag és energiában is sokkal többet követel, mint a magányosság és a sikertelen magánélet elfedése. Mindenesetre az esküvőn senki nem akad fenn azon, hogy a menyasszony harmad annyi idős, mint a vőlegény, az meg nem köztudott, hogy erotikus izgalmakat nem a mogul, hanem unokaöccse gerjeszt a fiatalasszonyban. De ez mindegy is, hiszen ezek apróságok. A lényeg az, hogy forogjon a felvevőgép és a stáb ne unatkozzon. E musical műfaját persze nem tudja követni egyformán mindenki. A menyasszony apja például azon kesereg a színfalak mögött, hogy túl öreg a vőlegény. Még ilyet? Bizonyára egy idióta!