Csak kifliért szaladtam le a sarokra. Az utcára lépve meglepődtem, mert a reggeli órák ellenére, sehol egy teremtett lélek. Hangszórókon heroikus zene szól, egy férfikar hisztérikusan igyekszik kitartani egy magas hangot. Kesernyés füstszag csapja meg az orromat, egyébként minden ablak, minden kapu zárva. Az utca végén, mintha egyenruhások gyülekeznének, nem messze tőlük egy állvány, rajta valami eszköz. Hirtelen mindegyik dühödten felém integet. Egy fegyveres futva indul felém. Aztán hangosbemondó recsegve megszólal:
- Kamera állj! Valami marha belépett a képbe! Vigyék már onnan a szentségit!
