Apám mindig öltönyt hordott. Néha szépet, néha foltosabbat, de mellény és nyakkendő nélkül a sarki fűszeresig sem ment el. Emlékszem reggeli készülődéseire. A gatya után jött a harisnya (harisnyatartóval persze), s csak a végén bújtatta végig pantallója szárain gojzervarrott cipőit. A kakaót már állva, ingujjban fogyasztotta. Utolsóként a maszkot illesztette fel arcára, mielőtt kilépett volna kisvárosi lakásunk ajtaján. Minden felnőtt viselt ilyet akkoriban. Csak a tekintetekből ismerték meg egymást a hasonszőrűek.
