Apám mindig öltönyt hordott. Néha szépet, néha foltosabbat, de mellény és nyakkendő nélkül a sarki fűszeresig sem ment el. Emlékszem reggeli készülődéseire. A gatya után jött a harisnya (harisnyatartóval persze), s csak a végén bújtatta végig pantallója szárain gojzervarrott cipőit. A kakaót már állva, ingujjban fogyasztotta. Utolsóként a maszkot illesztette fel arcára, mielőtt kilépett volna kisvárosi lakásunk ajtaján. Minden felnőtt viselt ilyet akkoriban. Csak a tekintetekből ismerték meg egymást a hasonszőrűek.
http://weltrotkreuztag.files.wordpress.com/2007/10/neizvestnyj_mask-of-sorrow-in-magadan.jpg és hozzá:
VálaszTörlés"Az emlékmű -Mask of mouming-, Erneszt Neizvesztnij szobrász alkotása, aki most amerikai állampolgár. A szobor 16 méter magas. Az emlékmű egy hegyen van Magadán közelében, ahova két kilométeres autóbusz-utazás után lehet érni.
Az emlékmű maga igen nagy benyomást tesz az emberekre. A hatalmas fej egyenesen néz a hegyről a távolba és az egyik szeméből könnyek hullnak. A másik szeme üres és egy harang van az üregben, amelyet a szél mozgat és állandóan melodikusan harangoz. A jobb oldalon különböző arcok a különböző népeket képviselik. A hatalmas kereszt a feltámadást jelenti. Belülről egy ún. "karcer", vagyis elkülönítő van és a kijáratnál egy síró kislány bronz alakja búcsúztatja a látogatót."