Ez történt ma délután Saroltával és Csabával

… a Fehérek Templomában, Vácott.

Hazám, Magyarország

Magyar és angol nyelven megjelent saját kiadású fotóalbumom.

Megrendelhető: kaiser@kaiserotto.hu

                          vagy 

                          http://www.kaiserotto.hu/webshop/view/id/233

Hogy miről szól ez a könyv?

Hegyekről, völgyekről, tavakról, falvakról, városokról, kastélyokról, várakról, templomokról, népszokásokról, ételekről, italokról. „Arany mezők”-ről, „ezüst folyók”-ról.

Magyarországról.

Provence-i napló 10. (Gorges du Verdon)

Provence-i napló 9. (Cannes, fesztivál után)

Provence-i napló 8. (Gondolatok egy kiállítótérben)

Vannak terek, amelyeknek az ember megáll a közepén, s úgy érzi kilépett saját századából. Ilyen hely a Villa Noailles. Egy nagyon gazdag és nagyon avantgarde házaspár építette lakóház gyanánt, olyan vidéken, ahol e mestermű kizárólag vízszintes és függőleges vonalai nem következnek azokból az ívekből, amelyekhez az építészek errefelé ragaszkodni szoktak. Ugyanúgy, ahogy a villa „A” kategóriás bohém vendégeinek életműve sem következik az előttük megszületettekéből. Talán ez adja a hely sajátos bukéját. Pedig önmagában is jó az egész, hiszen Noailles-ék teraszáról a szem egészen a tengerig szalad, s mosolyogva néz le a városkára, melynek innen már a templomtornya is csak egy vicc. Nem lehet szabadulni azonban a gondolattól, hogy ami most kiállítóterem, az fénykorában úszómedence volt. Hogy itt, ahol Picasso, Bunuel, Sztravinszkij, Man Ray lógatták lábukat a medencébe, s próbálták az előző éjszaka borgőzét kilehelni magukból, itt bárki magába szívhatja a kortárs művészet levegőjét. Meg ami még a borgőzből maradt. Hátha narkotikumként oda repíti a kíváncsiskodót, ahol többet megtudhat a legendák világáról.  … vagy legalább arról, hogy milyen bort ittak.

(A képeken Erwin Blumenfeld, Matthieu Lavanchy és Jonas Marguet kiállított művei láthatók.)