Oldalak

Összes oldalmegjelenítés

2010. október 1., péntek

Négy kép 2005-ből

 Négy évvel ezelőtt, 2006. szeptember 30-án hunyt el Sütő András. Halála előtt néhány hónappal saját maga írt szövegeket Határtalan irodalom című kötetem képeihez. Íme néhány közülük: 

 Zsögödi Nagy Imrének nem sokkal halála előtt készült grafikája édesanyámról. Akkor - Pusztakamaráson - azt mondtam neki, atyai barátomnak járó tisztelettel: - Imre bácsi! Míg rajzoltad, édesanyám a párna alatt őrzött mosolymaradékából is feléd villantott néhányat, hiszen módfelett örül a látogatásodnak. Akkor hogy lehet mégis, hogy ilyen gondlepetten szomorkás ez a portré. - Hát az úgy van, barátom - mondta Imre bácsi -, hogy én festő vagyok, nem fotográfus. Én Berta néninek nem a futó mosolyait, hanem a sorsát rajzoltam meg. Mondd, hogy nem ilyen az élete! Akkor a fájó felismerések csöndje borított el minket néhány pillanatra.

 Anyám a nyári konyhában. Deszkavityilló. Ide húzódtak apámmal, akit 1951-ben kulákká nyilvánítottak; szoba-konyhás kicsi házunkból is kirakták őket - aludjanak csak az istállóban! -, hogy helyüket elfoglalja egy pártaktivista, ún. káderes. Üldögél anyám, a reménynek utolsó szalmaszálától is megfosztottan, arcán a váratlan sorscsapás tudomásulvételével. Elvégeztetett. Új napok jöttek, pávaseregnek mondták, énekelték is, hogy fölszállott a páva vármegye házára - aztán lett belőle agyaros vaddisznó, kitúrta őket minden reményükből. Anyám befelé nézelődik, a fiait látja, engemet is bizonyára; szellemalakja vagyok e képnek. Hangot hallok egy néma torokból. Drága fiam! Vigyázz; mert nem talál a kotta a hanggal! Nagy baj lesz ebből. Onnan tudom, hogy már benne is vagyunk! Sokszor csók édesanyád

 Anyai nagyapám, Székely Gergely: keresztyén erkölcsében szigorú, a sors kihívásaival szemben mindig bátor, istenfélő ember volt, tizenegy gyermekének özvegységében is gondos, virrasztó atyja. Nyolcvanéves korában tőlem azt kérdezte: milyen emberek a kommunisták? "Azok is vegyes vitézek" - mondtam hirtelenében, mire Nagyapó a fejét rázva nemet intett. "Másmilyenek. Mint minden emberi magoncot, őket is elültette az Isten, csakhogy fordítva keltek ki. Ahogy mondom. Fordítva."

Harmincöt évvel ezelőtt a bukaresti Kriterion Kiadónál megjelent könyvem, és annak néhány hónapja kiadott párja a Kossuth Kiadónál Budapesten: Anyám könnyű álmot ígér. Sok esztendeje már, hogy anyám a pusztakamarási temetőben nyugszik apám mellett. Elporladtak. De romlatlan bennem, reményeimben az álom-ígéret. Ha életemben nem válik be, elkísérhet engem Kháron ladikján is...


5 megjegyzés:

  1. Gyönyörűséges anyag - szöveg és kép együtt vált teljessé. Amikor az ember ott áll, géppel a kezében, tán még nem is sejti, hogy ez bizony kegyelemi állapot. Pillanatokba sűrített történelmet közvetít.
    Köszönöm.

    VálaszTörlés
  2. Ez annyira így van, hogy néha a saját archívumom is fejbe vág. Azt meg már végig sem merem gondolni, hogy bárki, bárhol a mobiljával fényképezve is történelmet közvetít(het). Köszönöm figyelmedet!

    VálaszTörlés
  3. A gépem átkeresztelt engem "Pécsi"-re. Na, majd gondolkodom kicsit! Lehet, már nem is tudom, ki vagyok?

    VálaszTörlés
  4. Ez jó...Néha a gépek átveszik az uralmat az ember fölött.Én is sokat vitatkozom a digitalizált világgal.Sokban könnyíti az életet, de nem mindig ért egyet az ösztönösséggel.Az egész uránuszi világ ilyen.
    Nagyon fontos tovább vinni az értékeket,sok-sok érzelemmel átszűrve tovább adni. Elengedni. Az életünk része volt a pillanat - elmúlt. Ha értéket közvetít, akkor örökre hatni fog.

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm! Örömmel néztem a képeit, nagy örömet szerzett ez a Sütő András emlékét (és még mi minden emléket!) felidéző bejegyzés. A tervezőirodában, ahol a hetvenes években dolgoztam, az építész Finta Józsefnek köszönhetően ismertük meg Sütő András írásait. Akkor lelkesen számoltunk be egymásnak a látott szinházi előadásokról, a frissen megjelent könyvekről...

    VálaszTörlés