Ez most az én szilveszterem lesz! Most nem fog bennem csalódni senki már január közepén, hogy nem tartom be az újévi fogadalmamat. Amit idén a Himnusz alatt majd bevállalok, az nem fog ki rajtam, erre mérget vehet bárki. Nem lesz egyszerű, de végre megkomolyodtam! Többet fogok dolgozni, mint eddig, és kevesebbet fogok költeni. Év elejétől lemondom mindjárt a masszőrt, a borbélyt, kihagyom az autómosatást, sőt, felmondom a bérelt garázst is. A későbbiekben valószínűleg kihagyom a nyaralást, az esedékes karácsonyfáról pedig majd egyszerűen megfeledkezem. Tavaszig nem mozdulok ki a házból, hogy ne kopjon a kabátom, s így nem kell kalóriadús ételeket sem fogyasztanom a hideg miatt. Őszig viszont energiatakarékosan kint maradok a szabadban. Az egészségemre való tekintettel elhagyom a napi háromszori étkezést, s beosztom a sorkatonai szolgálatból hazahozott székelykáposzta- konzerveket. Jó úton leszek, tudom. Azt, hogy mikor kell abbahagynom a spórolást, majd a kerítésnél megtudom a szomszédtól. Ő még biztosan nem értette meg az idők szavát, nem azonosult teljes mértékben azzal, amit a haza vár tőle. Tuti, hogy jövőre is TV-t néz, rádiót hallgat, barátokat fogad, és veri el a jövőt. A marha csak kapizsgálja, hogy mi az az IMF. Ezért tartunk itt, ahol tartunk, és ezért tehetetlen a kormány, mert az ilyenek nem segítik a válságkezelési törekvéseket.
Persze az ilyen elhatározásokat elő kell készíteni. Ehhez lendület kell és élmény teli múlt, amibe lehet majd kapaszkodni, amikor már nem futja semmire. Erre is gondoltam. Ezért most felhozom a pincéből ma éjszakára azt a két kanna bort, amit szűkösebb időkre tartogattam, meg azt a tizenöt tányér kocsonyát is idekészítem a fotel mellé, amit az asszony a gyerekeknek szánt az újévre. Aztán jöjjön, minek jönnie kell! BUÉK!
