Tegnap este Náray Tamásnál

Gyulafehérvár

Azon kapom magam, hogy az orgona lábánál ülök a földön, s noha a székesegyház mennyezetét bámulom, korántsem azt látom. Hogyan is látnám, hiszem a hátam mögött két méterrel úgy dübörögnek az orgonasípok, hogy hangjuk szinte letol a karzatról. Tulajdonképpen nem is a földön, hanem ezeken a hangokon ücsörgök, akárcsak gyermekkoromban a pápai Nagytemplom orgonája közelében, amikor ki tudja már milyen okból egész miséket kellett a kántor mellett végigasszisztálnom. Azóta kiszolgáltatott vagyok, bármely templom rabul ejthet, ha szól benne az orgona. Pedig a főhajóban nem is akkora élvezet. Tudom, tudom az akusztika, meg miegyéb, de nekem szükségem van a sípok közelségére. Megemel. Elrepít. Az áramló harmónia ide-oda sodor saját múltamban, miközben önfeledten kortyolgatom a mennyből és pokolból kevert jótékony elegyet. Ilyenkor az első bizonyítványosztástól, a nagypapa temetéséig, minden megfér együtt néhány percben. A röpke bemutató azonban hirtelen véget ér. Nem mozdulok. Az orgonista szinte bocsánatkérően újra játszani kezd, hogy kis idő múlva, egy kizengetett véget kanyarítson a műnek. Így már más. Visszatalálok a jelenbe, lebotorkálok a lépcsőn. A falak még az utolsó hangok elnyelésével foglalatoskodnak, melyek készségesen bekúsznak mindenhova. Minden apró repedés, minden büszke fríz mögé, be a sekrestyébe, a gyóntatószékbe, az oldalhajóba, be Hunyadi János és Hunyadi László szarkofágjának súlyos kövei mögé. 

MNG

Berczeller Rezső: Apokalipszis

Lugossy Mária: Tektit II. (1987)

Fadrusz János: Mátyás király lovasszobra (1900)

Magyar Nemzeti Galéria  (részlet 1.)

Magyar Nemzeti Galéria (részlet 2.)

Dinnert Ferenc: Flóra (1860)

Budapesti séta

- Mondja, van valamilyen kiállítás az imaházban?

- Nincsen.

- Akkor mit lehet most megnézni?

- Hát a nagytermet.

- Mennyi a belépőjegy?                                                    

- Ötszáz.                               

- Fel lehet menni a karzatra is?

- Mondom, hogy csak a nagyterem …

- … és ott mit lehet látni? Berendezés, freskók …?                                       

- Nincs ott semmi az égvilágon. Üres.

- Benézhetnék innen a küszöbről, hogy érdemes-e bemenni?

- Hogyne. Ha megveszi a belépőjegyet.                                                                

- De hát nem akarok bemenni, csak benézni!

- A küszöbről már mindent lehet látni.

- Hiszen az előbb mondta, hogy nincs mit nézni!

- Nincs. De mit gondol, ki venne jegyet, ha mindenki odaállhatna nézelődni?

Fashion Street , Budapest