Szabadság híd

Íme a legkedvesebb hidam. Ragaszkodunk egymáshoz. A lakásunkból éppen rálátok. Reggel köszöntöm a kávémmal a kezemben, este rám pislog lámpáival. Operációm után napokig tartotta bennem a lelket. Ez a kép valamelyik elindulásom előtt készült. Mindig kitalál valamit. Hol felbontatja magát, hol taxisokat rendel oda blokádra, de ha más nem jut eszébe, produkál gyorsan egy felső vezeték szakadást. Most éppen a folyóval súgtak össze, hogy még csak ne is lássam a túlpartot. Ne tűri, hogy elhagyjam a várost. Köt engem ezer szállal. Meggyőződése, hogy itthon a helyem. Hogy mi a híd neve? Szabadság.

Optimizmus

Apám mindig öltönyt hordott. Néha szépet, néha foltosabbat, de mellény és nyakkendő nélkül a sarki fűszeresig sem ment el. Emlékszem reggeli készülődéseire. A gatya után jött a harisnya (harisnyatartóval persze), s csak a végén bújtatta végig pantallója szárain gojzervarrott cipőit. A kakaót már állva, ingujjban fogyasztotta. Utolsóként a maszkot illesztette fel arcára, mielőtt kilépett volna kisvárosi lakásunk ajtaján. Minden felnőtt viselt ilyet akkoriban. Csak a tekintetekből ismerték meg egymást a hasonszőrűek.

Balatonfelvidék

Először a fotelemet vitették el (úgy mond áthúzatni), aztán eltűnt a dohányzóasztal is. Maradt az erkély. Ott meg zavarta a szomszéd asztmás kislányát. Leköltöztünk ide a nyaralóba. De itt is pöröl velem az asszony, hogy délben már annyira megül, hogy nem lehet látni egyik faltól a másikig. Hát, akkor jöjjön a völgy felé néző udvar. Onnan meg felszóltak, hogy az autók egész nap ködlámpával közlekednek miattam. Nem tagadom. Erős dohányos vagyok, na.

Esélyegyenlőség

- Ma én kelek fel előbb. – szólalt meg reggel a bal láb.
- Szó sem lehet róla! Milyen volt a tegnapunk is? – így a jobb.
Hogy a mindennapos vitát eldöntsék, magasra emelték tekintetüket és olyanokhoz fordultak, akik rálátnak felemás helyzetükre.
- Próbáljátok meg együtt! – hangzott a kezek bölcs válasza, s azzal a két cipőt nyomban össze is kötötték.

Pécs 2010

Ránéztem a feleségemre, és megkérdeztem tőle: „Drágám! Adhatom a sampont?” Ebben persze még nem volna semmi különös, csakhogy ez nem a fürdőszobában hangzott el, hanem éjfélkor a Széchenyi téren. Tűzijáték közben. Amit idén nyugodtan nevezhetünk vízijátéknak, mert aki ott volt, az tudja, hogy mennyivel erőteljesebb élmény az utóbbi. Tűzijátékról ugyanis nem szokott az ember úgy hazatérni, hogy ég az alsónadrágja, ezzel ellentétben a vízijátékban az nyer, akinek ez a kis intim ruhadarabja is azonos állagú a felöltőjével. Azt hiszem az éjszaka többen voltunk, akik nagyon elöl végeztünk a versenyben. Persze közülünk az az abszolút győztes, aki nem csak a bakancsát és a kabátját tartja még mindig a radiátoron, hanem homlokát és arcüregét is a kamillateás gőz fölött időzteti hajnal óta. Mindegy. Ilyen tisztára mosva még nem kezdtem új évet soha.